Retro szerelem C64-re
Azok a felnőttek, akik a nyolcvanas években voltak kamaszok valószínűleg kedves nosztalgiával
gondolnak az első számítógépes játékokra. Egy mai hiperszuperhightech hátteret
igénylő PC-játékhoz, például egy Need for Speedhez, vagy GTA-hoz képest egy
C64-es Pitstop szinte gagyinak tűnhet, ugyanakkor szép számmal akadnak olyan
rajongók, sőt, megszállottak, akik kifejezetten a retro PC-játékokban látják az
igazi felüdülést.
Van, aki hobbifejlesztőként kifejezetten az ősöreg gépmatuzsálemekre
készít játékokat, melyek között átiratok is vannak. A mai generációnak
valószínűleg már egyáltalán nem volna türelme kivárni azt az időt, amíg betölt
a játék, és akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a szalagos verziót ide-oda
kellett tekergetni.
Akkoriban mindenki a saját bőrén tapasztalhatta meg, hogy
ha a trafó felforrósodott, akkor muszáj volt „kilépni”, no meg nem ártott
szépen a kazetta hátoldalra feljegyezni, hogy melyik játék mikor kezdődik, azaz
a magnó számlálója aktuálisan hol áll éppen. A floppylemezes korba érve már egy
picivel gyorsabbá vált a betöltés, de még mindig megvolt a veszélye annak, hogy
az adatok egyszerűen eltűnnek a lemezről.
Azoknak, akiknek a Commodore volt az
atyaúristenük minden bizonnyal jelenleg is van C64-emulátor a
cd-gyűjteményükben. A játék szépsége, hogy a retro grafika és hang mellett a
rákészülés is legalább annyira idézi a régi hangulatot, mivel elég lassan tölt
be. Előnye, hogy nem kell hozzá súlyos ezrekért újabb és újabb videókártyát,
memóriát venni.
Kovács Rhewa Andrea
